2010. december 23., csütörtök

Karácsony...

A karácsony az év azon szakasza amikor a család/barátok összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljék a szeretetet. Vajon miért van szükségünk erre a 3 rövid kis napra, hogy ezt megtegyük?
A frázis miszerint rohanó világban élünk mára már elcsépelt közhellyé vált, de ez fikarcnyit sem von le igazság tartalmából. Rohanunk, nem törődünk a körülöttünk élőkkel. Szingli kultuszt népszerűsít a média, ezzel is egyre jobban szétcincálva az emberekben maradt kevés összetartást, mert hát ha nincs párunk hogy alapíthatnánk család, család nélkül hogy lehetne továbbadni a hagyományokat? Nap mint nap élünk egymás mellett és csak arra eszmélünk,hogy már megint eltelt egy év, már megint elvesztettünk valaki fontosat. Csak az kéne, hogy megálljunk egy rövid pillanatra körbenézzünk és végül hálát adjunk a rengeteg kincsért ami nekünk megadatott. Kezdjük hát: a Család bármennyire is rosszul érezzük magunkat a családunkban vagy esetleg miatt nekik köszönhetünk mindent amik vagyunk. Hiszen gondolkodhatunk úgy is, hogy Mennyire jó a családom! Ugyanezt szeretném nyújtani a gyerekeimnek. az ellenpólus is megtörténhet Mennyire nem érzem jól magam a családomban! Én csak azért sem leszek ilyen és boldogabbá teszem utódaim mint amilyen én voltam. Másod sorban hálát kell adnunk minden földi tulajdonunkért hisz ebben a bizonytalan világban pillanatok alatt elveszthetjük mind azt amiért vér verejtékkel küzdöttünk. Véleményem a szerint a legfontosabb amiért hálásak leszünk azok a barátaink. Gondoljunk csak bele vannak barátok kik jönnek s egy szempillantás alatt már tovább is állnak teljesen eltűnve életünkből. Még szerencse hogy vannak olyanok kik örökre megmaradnak. "Tegnap csak egy idegen, holnap tán életet adsz énnekem." Sosem tudjuk kik lesznek egy csapásra éltünk fontos szereplőivé. Lehet hogy az kivel a minap még elmentetek egymás mellett a folyosón egy pillantás nélkül, ma már nyakadba ugrik örömében ha találkoztok. Vagy akár egy osztálytárs kinek bár tudtál létezéséről, tudomást nem vettél róla, tán ő lesz az kivel megoldjátok egymás ügyes-bajos helyzeteit. Minden egyes barát legyen csak felebarát igaz netán akár hamis barát is hozzá ad valamit s ezáltal formálja azt akivé válsz. Véleményem szerint nem csak a családunkat s hozzánk legközelebb álló embereket kellene felköszöntenünk, hanem minden ismerősünket. S nem csak ebben a 3 nemes napban kéne ezt tennünk, mi lenne ha minden nap megtennénk? Gondoljunk csak bele miből is állna reggel felkelés után hálát adni néhány dologért, emberért? Semmiből, és még csak nem is kell mindenkit s mindent felsorolni csak néhányat akik, amik épp eszedbe jutnak. Ezáltal hálával és szeretettel indul a napunk ami valljuk be nem is olyan rossz, ugye? Nem tudom miért nem tesszük ezt, -ük révén én sem teszem, pedig kellene. Egy kis szeretet minden reggel és lassan úgy fogjuk érezni hogy jó dolog felkelni s hálásak leszünk mindenünkért. Ha mind így élnénk tán nem csak így év végén fogna el minket az az érzés hogy szeretem a barátaimat, családomat találkozni kéne velük tán adni nekik egy kis figyelmességet hogy ezzel is megköszönjük, hogy vannak nekünk.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenért amit fele, igaz s hamis barátaim adtak nekem eddig. A rengeteg tapasztalatot, szeretet, szép emléket s végül az érzést hogy nem vagyok egyedül és van kire számítanom. Remélem boldogak lesznek mert nekik hála én az leszek. Ezért szeretnék Boldog Békés Örömteli Karácsonyt kívánni nektek és biztosítani titeket, hogy gondolok rátok és hálás vagyok, hogy itt vagytok nekem...

2010. december 18., szombat

Kari-Happy...

A Karácsony a szeretet ünnepe. Szeretetünket ajándékokkal és az ünnep alkalmával közösen eltöltött idővel próbáljuk kifejezni. A laikusok erre azt mondják, miért pont ez az ünnep, illetve a másik néhány, amit kinevezünk a szeretet kifejezésének napjául?! Igazuk van. És persze nincs igazuk. Igazuk van, mert 365 napban élünk egymás mellett, ebből miért kell kötelező jelleggel kiválasztani ötöt, amin ha nem mutatod ki, hogy szeretsz valakit, az az illető megbántódik. Nincs igazuk, mert ezek a napok legalább különlegesek. Mert aki elég sütnivalóval rendelkezik, az minden egyes alkalommal kimutatja a másik felé az érzelmeit, így kell néhány ünnep, amikor tényleg együtt vagyunk, családostul, barátostul.
De... csak engem őrjít meg ez az ajándékozási kényszer? Egy átlag embernek se ideje, sem elég kövér pénztárcája nincs ehhez. A dolgozó ember a munkájával kell, hogy törődjék, a családos ember a gyerekneveléssel. A gyerekek pedig a tanulással.
Egy ember ugyan úgy rendelkezhet kevés vagy csak 1-2 közeli baráttal, minthogy lehet több tucat olyan ember az életében, akit szeret annyira, hogy egy ünnep közeledtével bepánikolhasson, amikor rájön, hogy mindenkinek szeretne ajándékot adni.
Én pont ez a fajta vagyok... Január első hetében vizsgám lesz, és ezt azért komolyan veszem... Tétel kidolgozás... Néha még tanulnom is kell. Erre itt a Karácsony, és annyi barátom, szerettem, rokonom van... a legrosszabb, amikor rostáznom kell. Ez... áááá
És amikor másokkal beszélek, azt hallom vissza, manipuláció nélkül, hogy nem szeretik ezt az egészet. Jó, gondolom én is pont ilyen emberekkel beszélek, nem vitás :). De azt mondják sokan, hogy elegük van ebből, hogy ajándék, mert jó adni, és nagyon jó kapni is, de egyszerűen, idő és pénz költsége. Miért nem lehet összeülni, forró csokizni, sütizni... Csak együtt lenni... Na mindegy, azért mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT!!! :)

2010. december 15., szerda

Ölelés

Ez egy ősrégi bejegyzés, de érdemesnek találtam kiposztolni ide is :):

Érdemes a Grész (xD?!) klinikát nézni. Amúgy is, mert szeretem, és mert jót mondanak benne :).
Amúgy is imádom az ölelést, de hogy mit tudtam meg róla ?! :O
Tudtad, hogy ha óriási stressz alatt állsz, pl. pánikolsz, egy ölelés mindent megold? Ugyanis ilyen esetben megnövekszik a pulzusszám, az erek kitágulnak, adrenalin... Ahhoz, hogy ezen segítsünk, a test minél nagyobb felületén nyomást kell gyakorolni, össze nyomjuk az ereket, csökkentjük a vérnyomást, megnyugszunk.
Én kissé pánikolós vagyok... És mit csinálok? Össze gömbölyödöm és magamhoz szorítom a térdem. Ugyan ez, csak szólóban :). Tulajdonképpen ha nem orvosilag nézzük, ezt ugyan úgy megfigyelésekből is ki lehetett volna találni :). De innentől kezdve minden kis ideges emberkét meg fogok ölelni, még ha nem is akarja, majd utána megköszöni :D. És erre bíztatok mindenki mást is.

Ha' luego.

Megnyitottunk!!!

Tervezgetések után eldőlt a kérdés: kedves barátommal, a méltán híres Palával közös blogba kezdtünk. Annyit tesz, hogy mind a ketten ide fogjuk vetni gondunk, bajunk, de leginkább gondolataink. Nos, várom a fejleményeket... Előre is félek, helyettetek is :D

Ha' luego.